Montessori

A Montessori pedagógiáról dióhéjban

Gondolatok és alapvetések a Montessori pedagógiáról (Kiss József 1930.)

   A Montessori módszer Maria Montessori nevéhez fűződik, aki olasz orvos és pedagógus volt és a múlt század végén fejlesztette ki a gyermekek fejlődésével és nevelésével kapcsolatos koncepcióját, melynek alapja az autonómia. Maria Montessori egy olyan nevelési rendszert dolgozott ki, mely figyelembe veszi a gyermekek életkori sajátosságait, fejlődését és érdeklődését. A Montessori módszer egyik és talán legfontosabb alapköve az önállóságra törekvés. Maria Montessori azt mondja, hogy a gyermek nevelése a születéssel kezdődik, s a szülő feladata az, hogy mindig csak annyit segítsen gyermekének, amennyit az magától nem képes elvégezni. Tovább tart ugyan és felnőtti türelemre van szükség ehhez, de a gyermeknek minden önmagától végzett mozdulata fejlődését segíti elő. Azonban nem elegendő a gyermek testi fejlődésére odafigyelnünk, egyben a lelkét is ápolnunk, fejlesztenünk kell. A gyermekeket örömmel tölti el a hasznos tevékenység.

A Montessori módszer másik fontos alapköve az aktivitás, azaz a gyermek maga gyarapítsa tudását érzékszervein keresztül. Az aktivitás szellemi és testi aktivitást is jelent egyben. Montessori értelmezése szerint az aktivitás, azt jelenti, hogy a gyermek maga alkotja meg képzeteit és fejleszti érzékszerveit, tudását. Ez a fejlődés, lelki és testi gazdagodás csak olyan környezetben lehetséges, ahol a gyermeki szabadság megvalósítható. A szabadságnak kettős értelme van, az egyik, hogy a gyermek szabadon mozoghasson, ez egyben élettani követelmény is a gyermek testi fejlődését segíti elő. A másik a gyermek foglalkozásának szabadsága, ami azt jelenti, hogy a Montessori csoportszobában fellelhető fejlesztő játékok közül, a gyermek szabadon választhatja ki azt, amelyikkel foglalkozni szeretne. A kiválasztott eszközt szőnyegéhez viszi, mely kizárólagosan az Ő saját területe, addig dolgozik az eszközzel, ameddig szeretne, ha végzett vele, rendbe teszi és visszateszi arra a polcra, ahonnan elvette.    A szőnyeg használata térben és időben is keretet ad a gyermeki tevékenységnek, kijelöli saját határait. A Montessori pedagógia irányzatnak az esszenciája egyben a speciális eszközök használatában is rejlik. A játékok, eszközök tulajdonságai alapján az érzékszervek fejlesztését célozza meg elsődlegesen, de fejlesztik a megfigyelőképességet is, a tulajdonságok megismerése, és összehasonlítása pedig a gondolkodás fejlesztését segítik elő.

A Montessori pedagógia öt nevelési területre osztható fel (az első Mindennapi Élet Tevékenységei, melyek a finommotorikát, szem-kéz koordinációt, önállóságot fejlesztik. A második terület az Érzékelés, mely az öt érzékszerven (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés) keresztül fejlesztik a problémamegoldó gondolkodást. A harmadik terület a Matematikai nevelést célzó eszközök, melyek használata elősegíti az elvonatkoztatás begyakorlását. A tudatosan kidolgozott matematikai eszközök használatával a gyerekek eljutnak az egyszerű, világos cselekvéstől a logikus gondolkodáshoz. A negyedik terület az Anyanyelvi nevelés, ahol nem az olvasás, írás megtanítására helyeződik a hangsúly, hanem a lehetőségek megteremtésére a tevékenységekhez. Az ötödik terület a Kozmikus nevelés, ahol a természet, a növények, az állatok létének tiszteletére, szeretetére és megóvására nevelés a cél. Az új ismeretanyag bevezetése kísérletekkel, gyakorlati tapasztalatokkal kezdődik, ezekből a konkrét élményekből jutnak el a gyermekek az absztrakt fogalomalkotásig. A Montessori pedagógiai irányzatban még fontos kiemelnünk a pedagógus szerepét, egyik legfontosabb feladata, hogy megteremtse a gyermekek cselekvési, tanulási vágyának kielégítéséhez szükséges megfelelő tárgyi feltételeket és a környezetet. A háttérbe húzódva, csak annyira segítse a gyermeket, amennyire annak „akkor és ott” szüksége van. A pedagógus, mint megfigyelő vesz részt a gyermek tanulási folyamatában, hagyja szabadon kibontakozni a gyermek képességeit, segíti, hogy személyisége erejénél fogva fejlődjön, azáltal, hogy maga cselekszik. Összefoglalásként: a Montessori óvodák gyermekei türelmesebbeké, önállóbbakká, öntudatosabbakká válhatnak. A sok egyéni foglalkozásnak köszönhetően pedig gyorsabban és alaposabban sajátítják el ismereteiket, megszerezve így azt a lépéselőnyt, melyet későbbi iskolai képzésük során hasznosítani tudnak.